Ezen Internetes Blog bemutatja a kaposvári Verebély László Vasúttörténeti Egyesület tagjai által gondozott és "kezelt" Kapostüskevár nevű vasúti megállóhelyet. Jelen felületen keresztül figyelemmel kísérhetővé válnak az egyesület által elvégezett munkafolyamatok, valamint az egyes munkafázisokhoz szükséges segítségkérések.
Lesznek képek a megállóhelyről, illetve a megállóhely épületében működő Vasúti Emlékmúzeum-ról, valamint a civilek jobbító munkájáról, továbbá hírek és programajánlatok is.

Minden észrevételt, javaslatot, ötletet várnak az oldal létrehozói és a megállóhelyen tevékenykedő vasútbarátok, az alábbi drótposta címeken:
verebelylaszlovte@indamail.hu
info@kolas.hu

Támogatásokat itt fogadnak a civilek :Raiffeisen Bank Zrt. 12072514-01502481-00100004

2009. december 27., vasárnap

Váróterem

Hangszórón bemondták: a vonatunknak késése van.
Pályaudvar, olajszag, néptelen váróterem.
Fejed az ölemben, arcod eltakarva alszol.
Neonfény serceg, várjuk a csatlakozást.
Fejemből nem megy ki az az éjféli váróterem.
Te aludtál, én ültem, így vártuk a csatlakozást.
Nincs semmi ebben, mégis sokat jár eszemben:
hogyan ragadtunk le egy éjféli pályaudvaron.
Mi szépet álmodtál, kérdezem, mikor felülsz.
Nincs válasz, ásítasz, nyújtózkodsz, nevetsz valamin.
Én a kabátom leveszem, majd megint felhúzom.
Valamit mondok, aztán te alszol megint.
Fejemből nem megy ki az az éjféli váróterem.
Te aludtál, én ültem, így vártuk a csatlakozást.
Nincs semmi ebben, mégis sokat jár eszemben,
hogyan is vártunk egy távoli csatlakozásra.
Nincs semmi ebben, mégis csak ez jár eszemben...

"Cseh Tamás: Váróterem"